Az egész helyiséget gyertyák világították meg, romantikus hangulatba öltöztetve az egész szobát, különös transzba ejtve az érkezőt. A férfi a kandalló előtt állt és nézte, ahogy a lángok felemésztik a fát. Nem vette észre, hogy már nincs egyedül, pusztán elmerült a gondolataiban s bámulta a vörösen izzó parazsat. A lány továbbra is ott állt az ajtóban s egyre csak Christian-t nézte. Nem bírta róla levenni a szemét, szinte akaratlanul is többször végigvezette rajta a tekintetét, amely időközben sóvárgóvá vált. Akarta őt, ebben a pillanatban mindennél és mindenkinél jobban mit sem sejtve a veszélyekről, amit szíve vágya tartogat számára. Hosszú percekig csak így voltak, mozdulatlanul. Mikor a férfi megfordult, a vágyakozó szempárral találta szembe magát, s elmosolyodott, amint a vágyakozó tekintetbe fúrta sajátját. Tetszett neki a látvány, s gondolatban már a ruhát szaggatta le róla, de végül összeszedte magát.
- Gyönyörűen néz ki - bókolt - már kész a vacsora - nyújtotta a karját felé, amit Isabella elfogadott, s néma csendben mentek egy nagy terembe, ahol egy hosszú asztal állt, rengeteg szék társaságában. A falakon hatalmas festmények függtek, amik még nagyobbá tették a helyet.
- Remélem nem baj, hogy nem az asztal két végére teríttettem, mert úgy gondoltam, hogy így mégis csak kellemesebb lesz. Nem gondolja? - kérdezte halkan.
- Persze, hogy nem, így jobban lehet beszélgetni nem? - pirult bele a mondatába, mert úgy érezte udvariatlan volt, pedig csak közvetlen a férfi túlontúl udvarias stílusához képest.
- Jómagam is így gondolom - felelte, miközben kihúzta a lánynak a széket, majd ő is leült vele szemben.
Csak nézték egymást, szavak nélkül beszélgettek. Minden egyes érzelmet ki tudtak olvasni egymás szeméből, ami feszülté tette az egész légkört. Mindketten tudták, hogy ha a vacsora véget ér, elszabadul a pokol, s utat engednek elfojtott érzelmeiknek, mely minden egyes pillanattal egyre nagyobb és nagyobb. Egyikőjük fejében sem fordult meg az, hogy beszélgetést kezdeményezzen a másikkal, hiszen minden erejükkel azon voltak, hogy visszafogják magukat, ennek ellenére a férfi törte meg a csendet az étkezés befejeztével.
- Visszakísérhetem a szobájába? - komolyságot erőltetve az arcára, bár belül ordított.
- Igen - nyögte ki, enyhe pírral kísérve, majd követte Christian-t.
Mostanra már az egész házon eluralkodott a sötétség, csak a gyertyák adtak némi fényt, de azok sem sokat. A visszaút sokkal hosszabbnak tűnt, az újra beállt csend miatt, ami kezdte aggasztani a lányt, de igazából maga se tudta, hogy mit is mondhatna, mert egy rossz irányzott kérdéssel elronthat mindent, ezért inkább a némaságot választotta.
- Megérkeztünk - zökkentette vissza gondolataiból a lányt.
- Mi...  ja igen - csüggedt el Isabella, amit a férfi is észrevett.
- Mi a baj? - kérdezte tettetett kíváncsisággal.
- Semmi, semmi csak... mindegy - hajtotta le a fejét.
- Csak? - feszegette a témát tovább, s egyre közelebb merészkedett a lányhoz.
- Csak� - nézett a férfi szemeibe, de nem bírta befejezni a mondatot, mert az csókot lehelt ajkaira, melyet pár másodperces döbbenet után viszonzott is, majd karjait a férfi nyakába fűzte, kinek kezei felfedező útra indult a lány testén. Az ajtó felé vették az irány, még mindig kizárva maguk körül a külvilágot. Christian hirtelen felkapta a lányt, lábával belökte az ajtót és az ágyra fektette, ki magával húzta őt is. Akkor és ott nem érdekelte őket semmi, csak az egymás iránt érzett heves vágyaik, melyek a beteljesedésért ordítottak. Lassan haldtak, kiélvezve minden egyes pillanatot, amit egymás karjaiban tölthetnek. A férfi végigsimított a lány lábfejétől kezdve, a feszes combján át, egészen addig míg célját el nem érte, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadarabtól. Mikor meglátta kedvesét, az általa választott fehérneműben, nem tett semmit, csak csodálta, a számára oly tökéletes testet, ami most felkínálkozik neki, s melyet majd örökre magáénak tudhat. Lassan hintette végig apró csókokkal a lány nyakát, ki beleborzongott az érintésbe, s ki éppen az inget fejtette le a férfiról viszonozva az apró puszikat. A szobában vágni lehetett köztük a szenvedélyt, mi körülöttük izzott. Apró halk nyögéseket hallattak, pedig még csak felfedezik egymás testét, kihámozva egymást az utolsó ruhadarabokból. Mindkettőjük teste egymásnak feszül, mikor a férfi lassan behatol a lányba, ki belenyög a meg nem szakított csókba, s ködös tekintettel pillantott a férfire, ki egyre gyorsabb tempót diktált, szorosabban ölelve magához párját. Christian újra a lány nyakát vette célba, s fájdalmasan, de mégis gyönyört adva szívni kezdte a selymes bőrt. Egyre hevesebbé vált az iram, a lány körmeit belevájta szerelme hátába, úgy jutott el a csúcsra, míg a férfi szemfogait vájta bele Isabella nyakába, s a kielégüléstől még remegve inni kezdte a most forró vért. A lány tudta mi történik, ennek ellenére beletúrt a férfi selymes hajába, s magához ölelte, arra késztetve, hogy még erősebben szívja azt. Végtagjai ernyedni kezdtek, mit a vámpír is észre vett, s a lány fejét a párnára tette. Alig volt már benne élet, ha homályosan is, de látott valamit, de nem tudta kivenni teljesen, összefolytak elötte az alakok. A férfi megsebezte csuklóját, melyből kiserkent a bíborvörös folyadék, ajkaihoz emelte, s a szájába engedte, majd megcsókolta a lányt, megitatva saját vérével. Nem tartott sokáig, mert Isabella már haldoklott.
- Szeretlek - nyögte ki utoljára, majd szemei lecsukódtak, s nem mozdult többet.

Folyt. köv. :)