Mint vámpír aki sírboltjában ébred
hogy újrakezdje a kárhozatot
megrettenek magamtól ha az ének
kényszere gyûjt a számra vérhabot
nem akarom többé kiszívni élõ
nappalok szûzies-fehér nyakát
már a Tejút is szemfogam nyomát
viseli
ez a nõ-világ fehérlõ
puha karokkal hiába ölel
a kéj kevés a hús a vér se kell
megfertõzött a fajtalan konok
vágyakozás hogy valóvá öleljem
az ûrt amelybõl édent alkotok
hol álmokkal bujálkodik a lelkem.  (1993.)